2014. március 7., péntek

A pomázi Kő-hegy (le)

1845. szeptember 23-án Petőfi Sándor barátaival Esztergomba menvén megmászta a pomázi Kő-hegy ”iszonyúan magas” szikláit.

Jómagam többször jártam már a Kő-hegy tetején, de sorozatos véletlenek folyományaként minden alkalommal északi irányból érkeztem, ahol a magassági vonalak nem oly sűrűek a térképen.

Tudva, hogy a költő "lenn az alföld tengersík vidékin volt otthon, ott volt az ő világa", és mégis megmászta a Kő-hegyet, gondoltam én is megpróbálom.

Pomázról indultam a Teleki-Wattay-kastélytól. A kastély környékén jól lehet parkolni. A Z jelzés egyenes felvezet a hegy tetejére. Már nem úgy, hogy teljesen egyenesen, hanem úgy, hogy nem kell más jelzésre térni. Az út kb. 3 kilométer hosszú, végig enyhén emelkedik, rövidebb szakaszokon az enyhébbnél kicsit meredekebb.

Szép az út is, szép fenn is.

Jó kirándulást!


Ez itt a Kő-hegy teteje. Sikerült elkapnom egy pillanatot, amikor éppen "üres" volt a tető. A tótól érkeztem vissza.

A menedékház emléktáblája.

Kis szerencsével kifoghatsz valami extrát. Ez a bakancs is örök darab, ahogy nézem elnyűhetetlen.

A Petőfi-pihenőnél jól kihajoltam és készítettem egy fotót északkeletnek ...

... majd délnyugatnak. A bal alsó sarokban a Napóleon kalapja teteje látszik.

Aztán lefényképeztem a botjaimat és leindultam a hegyről.

Van, hogy kidőlt fát kell kikerülni, mint itt is. Ilyen esetben a turisták módosítják az ösvény vonalvezetését.

Még pár méter és elérem a János-forrást. A Nap közben felért a zenitre, jó volt az erdőben.

Na még egy kicsit.

Megérkeztem. Kicsit iszogattam, azután tovább indultam.

A János-forrás a völgy másik oldaláról.

Néhány napja még sár volt, most repedezett a föld a szárazságtól.

Rengeteg gyönyörű névtelen szurdok van a Pilisben.

Mint például ez a Z jelzés mentén.

Leértem.

A fél út diagramja. Most jobbról balra kell nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...