2014. február 1., szombat

Visegrádi séta

Visegrád és környéke az maga a csoda, megszámlálhatatlanul sok gyönyörű látnivalóval lepi meg látogatóit. Sokszor bejártam már Visegrád környékét, de mindig találtam egy ösvényt, amelyen még nem jártam. Egy új ösvényről teljesen más perspektívában tárul fel ugyanaz a hegy, ugyanaz a völgy, ugyanaz a tó, folyó. Mindig új arcát mutatja. Megunhatatlan.

Ezúttal egy öt kilométeres sétán készült képekkel szeretnék kedvet csinálni másoknak is egy Visegrádi kiránduláshoz.

Az N47 47.406 E18 58.271 ponton található parkolótól indultam. Déli irányban mentem a Fő utcán, majd balra tértem a Zách Klára utcába. A Zách Klára utcából felkapaszkodtam a Viktorin sétányra. Felérve a sétány szintjére a K jelzésen nézelődtem az N47 47.318 E18 58.468 pontig. A K ezen szakasza kálvária út is egyben, stációkkal, kereszttel és kis kápolnával.

A fentebb említett pontnál rátértem a Viktorin sétányra és azon tértem vissza a Zách Klára utcába levezető lépcsőig. Ősz volt, derűs is meg nem is. Az őszi színek és a látványos környezet minden várakozásomat felülmúlta.

Jó kirándulást!


Visegrádon található egy öreg ősplatánsor. Nagyon szeretek a hatalmas fák alatt sétálni.

A Viktorin sétány obeliszkje. Épült 1871-ben a közönség kényelmére, egyesek költségén. A kortárs táblák felirata inkább az, hogy "Magántulajdon! Belépni, átjárni TILOS!

Könnyű sétára hívlak, de lépcsők és némi szintkülönbség van. A Viktorin lépcső.

Visegrád gyönyörű temploma. Innen a legszebb szerintem.

A Dunakanyar a Viktorin sétányról.

A kálvária a K jelzés mentén található. Itt is van pár lépcső.

Kereszt a kálvárián. Itt meg lehet pihenni és lecsendesedni.

Egy szikla tövében bújik meg a kálvária-kápolna. Egyszerűségében is felemelő.

Itt fordultam vissza balra a Viktorin ösvényre. Az ösvény egyenesen tovább vezet, gyakran a K jelzéssel azonos nyomvonalon, egészen a Fellegvárig. (900 méter távolság és 130 méter szintkülönbség) A kép jobb oldalán a faragott végű oszlop útjelző volt, amíg nem találkozott egy "erős" egyeddel.

Elgyönyörködtem a Visegrád melletti hegytetők látványában. Szinte mindegyik szépséges panorámát kínál a Dunakanyarra. Egyszer érdemes lenne felkapaszkodnod rájuk!

Már akkor elhatároztam, hogy itt végigsétálok egyszer tavasszal és nyáron is. És talán egyszer télen is.

... és elüldögélek ezen a padon. És lóbálom majd a lábamat. Csak úgy ...

A Duna túlpartján lévő Nagymarosban fogok gyönyörködni.

Kitárul majd a világ.

Megcsodálom Nagymaros műemlék templomát. A templom kupolájától a kép jobb felső sarkáig vezet a nagymarosi kálvária. A kápolna is látszik. Előtérben a rév.

Itt fordultam rá visszafelé a Viktorin sétányra.

Na ugye!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...