2013. június 13., csütörtök

A Spartacus-ösvény

"A szintben haladó ösvény - valószínűleg az 1930-as években - vadászösvényként került kiépítésre. Ma is vadászati céllal használják. Az ösvény végigjárása augusztustól novemberig tilos, mivel a környék vadállományát a jelentős kirándulóforgalom zavarná. Az ösvény jelzett turistaúttá alakítására ezért nem került sor. A túrát járó olvasóinkat a csendes, a vidéket nem zavaró magatartásra külön is figyelmeztetjük." Forrás: turistaatlasz.

A Spartacus-ösvény két pontot köt össze. A N47 46.143 E18 58.930 pontot és a N47 44.409 E18 58.034 pontot. Az első pont az Apátkúti-völgy elején található, néhány méterre a Bertényi Miklós Füvészkert bejáratától. A másik pont a Pilisszentlászlót Lepencével összekötő Z jelzés mentén található Pilisszentlászló központjától mintegy 2,5 kilométerre. A két pont közötti távolság 5,2 km.

A Spartacus-ösvény egy csodálatos ösvény. Könnyű is, nehéz is. Teljes hosszában szinte szintben kanyarog, ilyen értelemben könnyű ösvény. Van azonban egy 3-400 méter hosszúságú szakasza, amely akár veszélyesnek is minősíthető. Keskeny, oldalnövényzet nélküli (nincs mibe kapaszkodni), csúszós, morzsalékos rész, földcsuszamlással. Bizonytalan érzés ... De még visszatérek ... A táj, a kilátás gyönyörű.

A füvészkert bejárata, innen nem messze található az ösvény kezdete. Ha van térképed vagy GPS-ed, könnyen megtalálod. Ha nincs, akkor is. Indulj el a P3 jelzésen felfelé és amikor az élesen jobbra, szinte visszafordul, akkor menj tovább egyenesen. Észre fogod venni az ösvény kezdetét.

Ez már az ösvény. Szépen lassan kapaszkodik felfelé.

Kis fahíd, szép szál fák díszítik az ösvényt.

Szeretem az ilyen liget jellegű erdőt. Nem annyira sűrű, hogy eltakarja a kilátást.

A fák között pompás kilátás nyílik a visegrádi várra.

Ahogy halad az ösvény egyre magasabbra, a hegyoldal is egyre meredekebb lesz. Ha jobban ismertem volna az ösvényt, bakancsot húztam volna. A bakancs tartása erősebb az ilyen oldalra lejtő ösvényeken. A félcipő nem tartja a bokámat, hamarabb elfárad.

Közben az Apátkúti-völgyet szemléltem. Innen fentről is jól néz ki.

Egyre ritkább az erdő. Ez jó a kilátás szempontjából, de szükség esetén nincs mibe kapaszkodni.

Egy pihenőhely. A Jenő kunyhó. Kicsit bóklásztam a környéken, aztán pihentem.

Az ösvény a maga módján kanyargott a hegyoldalban. Követtem. Lassan megszoktam és egyre nagyobb magabiztossággal haladtam rajta.

Ennél a pontnál az eddig összeszedett magabiztosságom elillant. Az ösvény szélessége egy cipőnyire szűkült. Morzsalékos, letört gallyak nehezítik a járást. Nincs kapaszkodásra alkalmas fa... Most mit csináljak? A fényképezőgépet beraktam a hátizsákba, behunytam a szemem és elindultam. :)


Ki sem nyitottam, míg idáig nem értem. Itt a fának támaszkodva megpihentem.

Aztán fokozatosan visszaszelídült az ösvény, egyre inkább járható lett ismét.

Sőt kilátást kínált a Szent-Mihály-hegyre (Börzsöny).

Kicsit magasabbról a Duna is látszik és a pilismaróti sík is.

A szebb kilátásért feljebb másztam a Szarvasbércen.

Ugye szép?

Az ösvény a Szarvasbérc környékén.

Aztán az ösvény becsatlakozik a Pilisszentlászlóra vezető Z jelzésű turistaútba.

A turistaút is látványos.

Feszület nem sokkal Pilisszentlászló előtt.

Jó kirándulást!

2 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...