2012. november 13., kedd

Budakeszi mégegyszer

Úgy adódott, hogy tavaly a tél és tavasz fordulóján többször is jártam Budakeszin. Mindegyik alkalommal valami újjal lepett meg. Valószínű, hogy még tartogat számunkra felfedezésre váró titkokat. 

Tél végén, egy hó borította februári napon megcsodáltam egy 376 sorozatszámú igazi gőzmozdonyt, a magyar Himnusz-szobort és sétáltam egyet a Vadaspark környékén, amelyet télen is sokan meglátogatnak. Szerencsém volt, még érintetlenül tiszta, fehér volt az éjjel lehullott néhány centi hó. Imádom! Mármint az érintetlen, tiszta, fehér havat. 


376-os sorozatú gőzmozdony. Legalább 589-et gyártottak belőle, ha jól értem a számokat. Kisebb testvére  a 272-es sorozatú mozdony volt. Nagyobb testvére, a 424-es sorozatú mozdony, világhírű volt. Régebben tudtunk jó dolgokat csinálni.

Sötétedés után, amikor a fűtő belepiszkált a kazánba, hogy felszítsa a tüzet, milliónyi szikrát szórt szét a kémény. Nagyon élveztem. :)

A Himnusz szobor.

A Teremtő megjelenítése.  

Az isteni sugarakban a Himnusz sorai olvashatók. 

A szobor hátoldala. 

A harangok Nagy-Magyarország vármegyéit jelképezik.

A szobor "impresszuma". 

Én eredetinek gondolom.

A budakeszi kőbánya peremén. A fenyvesben található a Vadaspark.

Ránagyítottam a parkolóra. Most is áll benne jó pár kocsi.

Lenn a parkoló szintjén. Az előbb fenn voltunk a szakadék peremén.

A kerítés mellett lépcsősor vezet fel a bányaüreg peremére. Nem itt mentem fel. Kerültem egy ropogós hóval borított erdei ösvényen.

Ahogy ott álltam, eszembe jutott a tajga, Dimitrij és Léna.

Ezen a lassan emelkedő, ropogós hóval borított ösvényen sétáltam fel a kőbánya peremszintjére. Közben mély lélegzeteket vettem a kristálytiszta, részegítő téli levegőből. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...