2012. október 13., szombat

A Téry út felső szakasza

Eltelt egy hét, folytattam a Téry utat. Ezúttal a felső szakaszát jártam be Dobogókőtől vissza a Tost-sziklákig. Igazi téli idő volt. Köddel, jéggel, hóval. Nincs mit tenni, a kirándulásokhoz az időjárás is hozzátartozik. A téli túrák hangulata kicsit más. Egy téli túra körültekintőbb felkészülést igényel, mint egy nyári.

Ez itt a Két-bükkfa-nyereg télen. Kicsit magasabban már köd (felhő) gomolyog.

Enyhén emelkedő, három kilométeres út várt rám Dobogókőig. Teljesen tiszta volt a levegő. Jó mélyeket szippantottam belőle, szinte megrészegített.

Nem tudtam eldönteni, hogy ez már hó, vagy csak erőteljesebb dér. Inkább hónak véltem, mert összefüggő volt. 

Egy kiránduló elhagyta a kesztyűjét, egy másik kiránduló megtalálta és jól látható helyre akasztotta ... egy hét múlva is ott volt. :)

Dobogókőnél le kellett mennem a Rezső-kilátó alatti területre, mert a keresett "kincs" a sziklafalban volt elrejtve. Néhány fogást másznom is kellett érte. Másztam.

A sziklafal. Fölötte van a Rezső-kilátó.

Ja, ott fenn van a Rezső-kilátó. Én körbe jöttem. :)

Minden nedves volt. A fák kérge teljesen át volt ázva. Vastag moharéteg borít mindent.

Kilátás a Dunakanyarra a Rezső-kilátóból. Sokan mondják, hogy a legszebb kilátás a Dunakanyarra innen esik. Én nem feltétlenül értek egyet ezzel az állítással.

Ez tuti felhő, nem köd. Ha felhőben mész, a nedvesség bebújik a kabátod alá ... 

A Két-bükkfa-nyereg buszmegálló.

Táltos szobrocska a dobogókői kiránduló útvonalak egyikén. 

Ez itt a mosoly útja. A mosoly országába vezet. :)

Van hangulata ... ugye? Próbáld ki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...