2012. augusztus 9., csütörtök

Sóstógyógyfürdő, múzeumfalu először

A Sóstói Múzeumfalu tulajdonképpen egy néprajzi múzeum. Már több mint 30 éve várja a látogatókat. Időközben a területen kiépült egy falu, annak minden kellékével. Van itt iskola, templom, harangtorony, szárazmalom, kocsma, de még szeszfőzde is. Bepillantást nyerhetünk a volt falvak életébe.

A faluban élénk kulturális élet folyik. Az épületekben rendezvényeket tartanak, kiállításokat szerveznek. Lehet itt akár házasságot kötni is. Minden jelesebb ünnepre programmal várják a közönséget. Úgymint húsvét, pünkösd, Mihály-nap, gyereknap, stb.

Pechemre, amikor ott jártam zárva volt. :( Akkor is be lehet menni látogató jeggyel, ha zárva van, de az épületek le vannak zárva, csak a faluban lehet sétálgatni.

Éltem a lehetőséggel, az élmény így is fantasztikus!

A Sóstói Múzeumfalu bejárata. Hétfő szünnap!

A múzeumfalu alapterülete megközelíti a 10 hektárt.

A XIX. század végén ilyen volt egy helységnév tábla. Minden közigazgatási információt tartalmazott a településről.

Hermánszegi lakóház. Felhívom a figyelmedet a kémény "kontyolására". A szikrafogónak nagyon fontos szerepe volt a nádfedeles házak korában. A nád gyúlékonyabb, mint a beton cserép.

Az 1800-as évek végén ilyen volt a méhkas. Igazi bioméz lehetett a végeredmény.

Disznóól a hátsó udvarban. A legszigorúbb szabványnak is megfelel. Tágas, szellős. :)

Egy jánkmajtisi porta bejárata. Ez nem székelykapu. Ez magyar kapu. Erős, díszesre faragott, fedeles. Képzeld el, hogy a gazda csepergő esőben várja haza a marhákat a legelőről a fedél alatt.

Kilátás a portára a tornácról. A tornác egy fedett folyosó volt a ház mellett. Védett a napsütés és az eső ellen is. Ki volt találva.

Szemben az istálló, tőle jobbra egy "tyúkól". Nem tojóketrec. A tyúkok nappal az udvaron kapirgáltak, tojni és aludni jártak be az ólba.
Az udvar végében a csűr. Balra előtte egy többcélú épület. A csűrben, a szénapadláson nagyszerűen lehetett játszani. Ugrálni, elbújni ... stb.

A többcélú épület rendeltetései. Garázs a kocsi részére és disznóól.

Egy gémeskút. Minden portán ott volt. A kút vizét itták emberek, állatok. Nagyon vigyáztak a víz tisztaságára.

Nagyhódosi lakóház 1830-ból. Zsindelyes. Szép.

Több állásos disznóól. Valószínűleg módosabb volt az a gazda, akinek ekkora disznóól volt az udvarán.

Korabeli irányjelző tábla. Felirat, nyíl. Piricse arra van. Több, mint elég.

Ez a ház valamikor Beszterecen állt. Egyszerű, tornácos otthon.

A ház előtt álló galambdúc gyönyörű. Most látom, hogy egy galambot is sikerült lefényképeznem. Jól látom?

Lakóház és istálló egybeépítve. Ablakra már nem is futotta. A ház valaha Paszabon állt.

Módos gazda istállója. És végre egy "ágas".

Az "ágas" arra szolgált, hogy a mindennapi eszközöket, és mindenféle limet-lomot ráaggassanak.

A múzeumfalu területén van egy földdarab, ahol bemutatják a parasztok által termelt gabonaféléket. Gondolom, hogy azóta learatták. Érdekes volt egymás mellett látni a különböző gabonaféléket.

Ez például egy búzakalász.

Cigány viskók. Ha nem volt elég a falazó anyag, akkor lefelé építkeztek. A települések szélén elkülönülten, csoportokban éltek.

Egy régi temető. A múzeumfaluban bemutatják a térségre jellemző temetkezési formákat is.

A parasztember törekedett a szépre, a jóra. A lehetőségeihez képest díszítette, csinosította környezetét. Felhívom figyelmedet a kapu oszlopfőinek és a tornác gerendáinak faragására.

A gémeskút "hegyét" is megfaragták.

A csűrt építő mester jókedvében megívelte a tartógerendákat. Mégiscsak másképp mutat! :)

És végül kedvencem a magyar kapu.
 Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...