2012. augusztus 16., csütörtök

Biatorbágy, a Négyes-szikla

Van, aki "csak" Hármas-sziklának nevezi. Én négyet számoltam, ezért "négyesnek" nevezem. Ok? :) Térképen hármasnak is, négyesnek is nevezik. Van ilyen. A példa is mutatja.

A viadukttól dél-keleti irányban indulj el a piros sáv jelzésen és az elvezet a sziklákhoz. A távolság oda-vissza alig több, mint hat kilométer. Kocsival elmehetsz egészen a focipályáig, ha éppen nincs kedved gyalogolni hat kilométert. Előfordul. :)

A sziklák a Kő-hegyen (285 méter) vannak. A kilátás egész jó. :)

Az út elején területi vitába keveredtem vele. Szerencséje, hogy volt köztünk egy kerítés.:)

Ilyen kapubejárók voltak az utcában. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Muszáj.

Május elseje volt. Robbant a tavasz.

Ez a kapu is tetszett.

A focipályán jó hangulatú majális volt. Ettem egy tál levest, ittam egy kávét, majd tovább álltam. Közben voltak pom-pom lányok is.

A piros út kezdete a Kő-hegyre.

A Kő-hegy oldalában. Virágzó fák, a zöld árnyalatai és illatok.

A kövek.

Egy fenyő képe feldobja a látványt. Valószínű, hogy ezért is választották "karácsonyfának".

A Biatorbágyi-tó a Kő-hegy oldalából.

A kép közepén a viadukt.

Itt hosszabb ideig szemlélődtem. Töltődtem. Fel.

A másik irányban is szép a kilátás.

Az ösvény a sziklák alatt. Árnyas is, napos is. Szinte vibrál a levegő.

Ez az ösvény minden irányban lejt. :)

Mire leértem a focipályához, ilyenek röpködtek a levegőben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...