2012. július 8., vasárnap

A Sikárosi-rét

A Sikárosi-rét "messze" benn van a hegyvidék közepén. Azt szokták mondani, hogy a hegységet az Esztergom-Pomáz egyenes mellett kell szétválasztani Pilisre, illetve Visegrádi-hegységre. A Sikárosi-rét ennek az egyenesnek a mentén található. Bárhonnan közelíted meg, legalább 10-12 kilométer az út. Fele oda, másik fele vissza.

A rét több irányból megközelíthető. Indulhatsz a Dömör-kaputól, a Lajos-forrástól vagy akár Dobogókőröl, esetleg Pilisszentkeresztről, vagy Pilisszentlászlóról is.

Úgy döntöttem, hogy Pilisszentkeresztről indulok. Leparkoltam a falu szélén és a kék+ jelzésen elmentem a Szent-kútig. Ott ittam és megtöltöttem 2 félliteres műanyag palackot finom, hideg forrásvízzel. Majd a sárga+ jelzésen felkapaszkodtam a nyeregre. A sárga+ kegyetlen út. Szűk egy kilométeren 220 métert emelkedik.

A gerincen jobbra tértem a sárga sáv jelzésen. Ezt követtem egészen a Lomhegyi-nyeregig. Ez egy kényelmesen sétálható, szép út. Alkalmas meghitt beszélgetésekre, meditatív elmélyülésre. :)

A Lomhegyi-nyeregnél balra tértem a piros sáv jelzésen és leereszkedtem a Sikárosi-rétre. 110 métert ereszkedtem. Visszafelé ennyit kell kapaszkodni. Az ösvény meredeksége azonban meg sem közelíti a sárga+ ösvény meredekségét.

Egy alternatív erdészeti úton tértem vissza. A sárga+ lefelé is meredek, megdolgoztatja az izmaidat lefelé is, csak másképpen.

Remélem, nem ijesztettelek el. Javasolom, hogy egy szép napon kerekedj fel és látogass el a Sikárosi-rétre!

A Szent-kút. Vize télen-nyáron folyik, nem apad el, hűs, jó ízű. Csodatévő ereje miatt sokan keresik fel a forrást, hogy vizet vigyenek magukkal.

Felértem a nyeregre (Hársas-hegy). Egy útjelző tábla fogadott az ösvények találkozásánál.

Az útjelző táblánál jobbra tértem a sárga sáv jelzésen.

Ahogy haladtam, egy-egy irtás résében gyönyörködhettem a párhuzamosan futó gerincekben, nyergekben.

Összefüggő erdőség borítja a hegyoldalakat. Vadat mégis keveset látni. Óvatosak, kerülik az embert. Nagyon figyelmesnek kell lenned, ha meg akarsz lepni egyet. Ha a legkisebb zajt csapod, elriad.

A Lomhegyi-nyeregnél balra, le a piros sáv jelzésen. Lenn a völgyben fekszik a rét.

A Sikárosi-rét. Síkság a Pilis és a Visegrádi-hegység ölelésében.

Gondozott rét, nem elvadult. Arra gondolok, hogy télen a vadakat etetik a nyáron begyűjtött szénával. Van is a környéken vadetető.

"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép."

A vadászleseket lerombolnám.

Ha én szél lehetnék ...

Visszaúton, felfelé, hátra tekintve.

A sárga ösvény egy szakaszán a dobogókői gerinccel ismerkedtem. Arra még vannak magasságok.

Visszaérve kiindulási pontomra, Pilisszentkereszt szélére, jól esett megpihennem a Szent-kúthoz vezető út melletti kis pihenőben. Sikáros gyönyörű rét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...