2012. július 17., kedd

Nagybörzsöny, Gömbölyű-kő

Nagybörzsöny mellett van a Sas-hegy és a Gömbölyű-kő nevezetű kilátóhely. A leírások csodálatos panorámát ígértek. Gondoltam egyet és felkerekedtem.

Nagybörzsönyből a piros jelzésen indultam dél felé. Ha útközben, még a faluban, elhaladsz a Butella vendégház és borozó mellett, akkor jó irányban haladsz.

A piros jelzést követtem egészen a Csörge-kútig. Ott a GPS jelzett egy erdészeti utat, gondoltam rövidítek, megpróbálom. Nem jött be, régen nem járt út volt, felverte az embermagasságú gaz. Visszafordultam.

Megpróbálkoztam a régi piros jelzéssel, az is rövidebb, bár meredek. Úgy jártam, mint az erdészeti úttal.

Mivel több alternatíva nem volt, sétáltam tovább a piroson. A piros nem vezetett fel a Gömbölyű-kőhöz, csak egy ösvény. Az ösvény állapota, sajnos, még kétségbeejtőbb volt, mint az előzőekben említett utak állapota. A cél még legalább egy kilométerre volt, meredeken felfelé.

Csurom vizes voltam derékig, nyakig. A lábam szortyogott a cipőben. A körülmények hatására stratégiai döntést hoztam. Leültem egy rönkre, lehúztam a cipőmet. Majd lehúztam a zoknit is, és kifacsartam. Majd felhúztam a kifacsart zoknit, és a cipőt is visszavettem. Megigazítottam a szerelésemet ... és visszafordultam. :)

Egyszer télen, vagy ha aszály lesz, újra meg fogom próbálni.

A mostanában szokásos nyári monszun után voltunk. Kora délelőtt még ködfelhők takarták a völgyeket. Épp, hogy kezdtek oszlani. Minden erősen harmatos volt.

Az utam egy hangulatos horgásztó mellett vitt el. Azon gondolkodom egy ideje, hogy a kirándulások helyett horgászni fogok. A túlsó part fölött, ha jobban megnézed, látod az emelkedő ködfelhőket.

Pecázás közben nézném a víztükröt és elmélkednék. Hallgatnám a csend ezernyi hangját. A csend hangjai

Nagyon szép vadvirágok szegélyezték az ösvényt, volt miben gyönyörködnöm.

Gyönyörködtem is. Kék volt az ég, kék volt a föld.

A köd, a pára és a harmat csak lassan engedett szorításából.

Már nedves voltam, de arra gondoltam, hogy később a napsütésben, majd megszáradok. :) Belefeledkeztem a látványba.

A Börzsöny nagyon szép tud lenni. Ez a piros ösvény nem volt forgalmas, nem találkoztam csak egy sassal és egy őzzel, valószínűleg ezért nem kaszálták.

Nagybörzsöny egyik templomának tornya.

Tényleg meg fogom próbálni még egyszer. Ősszel. Aztán az ösvény erdőben vezetett, ami nem kínált látnivalót. Kerülgettem a békás pocsolyákat. A kilátóponttól egy kilométerre visszafordultam.

Visszafelé is üldögéltem egy kicsit a horgásztónál. A csikk nem az enyém.

Kellemes időtöltés lehet a pecázás is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...